Elfojtott érzelmek - 4. Jövő

Teltek az évek, én pedig végre befutottam mint író. Nos a szomorú mindenkit könnyekre fakasztó történtek a specialitásaim. De van más is a tarsolyomba komikus kis novellák esetleg verses kötettek.

Egyedül élek, bár ez nem pontos itt van nekem Mamusz az én drága kiscicám. Barátaim elkoptak mellőlem a kiadótól is csak néha zavarnak a folytatás miatt, de ezzel se volt gondjuk mindig időre kész voltam.

Csak az a pici tüske maradt meg. Fáj, hogy még mindig visszagondolok rá. Hiányzik.

Igen hiányzik a jelenléte. Alig volt pár hónap. Mégis. Nekem a legboldogabb napjaim voltak.

A lakásom kicsi egy szoba konyha az egész. Mégis otthonos. Talán azért mert a napom nagy részét itthon töltöm? Nincs hova le menjek, nincs kivel.

Ugyan tudom, hogy ö már rég elfelejtett azért én voltam egy nagyon régi koncertjén, még az elején mikor felfelé ívelt a karrierjük. És az összes albuma meg van valamint a verses kötetei is.

Persze az én könyveimet tuti nem olvasta el. Hisz már nem is emlékezhet a nevemre. Én csak egy játék voltam neki.

Keserűen nyitom ki az ajtót.

-Szia Mamusz, megjöttem – köszönök a cicámnak és lerakom kulcsaimat.

A postaládából kiszedett leveleket csak ledobom a pultra.

Fáradtan el dőlök a fotelbe. Vajon mit rontottam el?

Ja igen egy újabb vak randi. Álnéven mutatkoztam be, így nem nehéz. De sajnos megint elő bukott belőlem a régi jó szokásom meg mondtam milyen ember. Nem kellet volna. Remek. Elcsesztem. Nem érdekel.

-Legalább te itt vagy nekem – simogatom meg Mamusz törleszkedő buksiját. Csak nyávog.

Nagy nehezen neki durálom magam és meg nézem a hivatali szerelmes leveleimet. Számla, számla, számla, sima, számla… várjunk csak. Visszalapozok. Üres még csak egy név sincs rajta. Meg szimatolom, meg tapogatom nincs se puskapor, se semmilyen ragasztó szaga. A fény felé tartom. Csak egy kis cetli van benne. Remek mi lehet ez?

Nagy gondolkodás után kibontom. Csak egy kis papirka van benne, de nem is akármien. Egy koncert jegy. Döbbenten nézem a kis papírdarabot. Hát nem egy olcsó fajta, az tuti. De akkor is ki adta nekem? Mindegy. Hát lehet van egy rajongom, aki a halálomat kívánja. Elvégre a Diru sose volt valami heppy endes banda. Végül is ha már van egy jó lehetőségem elmegyek. Bajom nem lesz belőle.