A Kanjani8 egy nagyon vidám társaság. Jó velük ökörködni és élvezet velük inni. De jelenleg az ivászatot el kell halasztani a következő alkalomra.
-Te, ezek még kölykök. – súgja Yuu.
-Azok – bólintok.
-És ilyen tojás fenekűeket kell istápolnod? – csodálkozik.
-Sajnos – mosolyodom el – Ez a munkám – emlékeztetem.
-Na igen… összekötőnek lenni nem egyszerű dolog.
-Nem – vállon veregetem, nevetve követjük a többieket.
Tom és Bill elég könnyen veszi a poénokat ugyan néha még fordítani kell nekik, de azért a srácok is rendesek és angolul beszélnek.
-Megyünk a forgatásra, este maradtok egy kis ivásra.
-Még gyerekek, nem kéne nekik részegen császkálni – érvelek.
-Akkor legalább te – könyörgő szemeket kapok Subarutól.
-Milyen példát mutatnék? Na majd ha vége a melónak – vigasztalom. Kikísérnek a vonathoz és már mehetünk is haza.
-Hulla vagyok – fekszik el a kanapén Tom.
-Ahhoz képest nem is csináltunk semmit – vonok vállat és kotorászok a hűtőben egy sör után. Miután meg lelem a dobozt levetődöm az egyik fotelba.
-Az mi?
-Sör – és már sziszen is. Jólesően gurul le a torkomon az első korty.
-Én is…
-Nem – torkolom le azonnal őket – Ti itt még nem fogyaszthattok alkoholt
-De hát már…
-Itt még nem vehettek szeszes italt ergo nem is fogyaszthattok! – marom le őket és meg húzom a dobozt. Dühösen merednek rám.
-Hány éves vagy úgy egyébként? – kéri ki magának Tom. A válasz elöl a csengő ment meg.
Megyek ajtót nyitni.
-Ne – szakad fel belőlem a kiáltás. Nisa áll az ajtóban mögötte Derek és a másik két srác.
-Mi van, csak nem örülsz nekünk?
-Nem, nem örülök.
-Derek bevállalta az esti műszakot mi meg leléphetünk inni – kacsint rám.
-És ez nekem mért jó? – fonom keresztbe a kezem, de beengedem őket. – Bill, Tom hozzátok jöttek.
Georggnak és Gustávnak intek, hogy merre keressék a srácokat és a másik kettőt a konyhába terelem.
-Derek, ha ezeknek baja esik, én meg öllek. Nem lesz a főnöknek ideje lépni.
-Ne parázz már ennyit.
-De parázom, fiatalok még és nem akarom, hogy olyan társaságba kerüljenek, mint ahova nem valóak.
-Mégis mi bajod van most úgy konkrétan Yuki?
-Konkrétan, te vagy a bajom. Ha mi ketten elmegyünk inni annak az a vége, hogy kiütöm magam és valaki ágyából kelek ki.
-Ez olyan rossz dolog?
-Igen, főleg ha utána haza jövök és nem egyedül leszek egy teljes napig, hogy a kiállhatatlan másnapos részemet vissza szorítsam.
-Még szoktál másnapos lenni? – füttyent Nisa.
-Ebbe most ne menjünk bele – morranok.
-Yuki tényleg el birok velük. A két G elég egyszerű eset. Nincs velük baj és hallgatnak a szép szóra. És ahogy levettem tudnak hatni a másik kettőre, ha nem is nagyon, de legalább egy kicsit. Nektek meg már nem árt egy kis kikapcsolás. Na meg legalább addig nem engem boldogit Nisa. Kérlek Yuki ments meg egy északára tőle!
-Rendben – adom be a derekam egy hatalmas sóhajtás közepette.
Bevonulok a fürdőbe, le tusolok és egy szál törülközőben vonulok át a szobámba. Persze közben meg kapom még Nisa elismerő pillantását is. Csak fel húzom az orrom, röhög rajtam.
Egy picit elbíbelődöm a piperészkedésel.
Alig negyed óra múlva felöltözve és bealított hajjal enyhe sminkel az arcomon már útra kész vagyok.
-Ismertettétek a dolgokat? – kérdezem japánul. Csak rázzák a fejüket.
-Szépen kicsípted magad – füttyent azért Derek.
-Csak ne akarj kikezdeni velem – fintorgok. A kanapén üldögélők felé fordulok. – Na srácok, a nagyok elmennek kicsit bulizni. Nem akarok bajt Derek marad, el lesztek remélem. Van pár játék, ha kell majd az az ökör meg mutatja. A lakást elhagyni tilos. Nem azért mert ez a szeszéjem hanem nem akarom, hogy bajotok legyen. Jó lenne egyben és sértetlenül haza vinni titeket – magyarázom egy szuszra, mert látom rajtuk, hogy már nagyon közbe akarnának szólni.
-Jaj Yuki olyan ünneprontó tudsz lenni – Nisa színpadiasan elhalálozik.
-A te ötleted volt – vetem oda – Derek rád bízom őket! – fordulok a srác felé – Ha bajuk lesz…
-Jó tudom, kiherélsz – emeli fel a kezét.
-Ha csak azt – mordulok. – Egyébként, ha túl vagyunk még pár programon lesz éjszakai élet kutatás – biztosítom a srácokat – Csak előbb még szeretném, ha meg ismernétek a szörnyek másik oldalát is, ne a rosszabbik énjükkel találkozzatok előbb.
-Tehát a PS is tervben van? – vidul fel Nisa.
-Ja – vetem oda.
-Mi holnap megyünk a Johnny’s-hez. – gondolkodik el Derek.
-Mi már voltunk – vonok vállat – Na menjünk, mert ha sokat tökölünk, még meg gondolom magam.
Ez elég Nisának már rohan cipőt venni.
Lerogyok a kanapéra és előkotrom az acélbetétesem. Nyugisan fel húzom és fűzöm be a főzőt rajta.
-Te tuti Yuki vagy? – kérdezi Tom.
-Miért?
-Hát ez a smink… meg a ruha… - int Bill felém.
Kicsit meg lepetten állok fel és nézek bele a tükörbe. Nem találok kivetni valót a feszülős fekete pólóm, amin van még egy bővebb csak, hogy ne tűnjek annyira vékonynak. Szakadt farmer, ami kiemeli a hátsom, na meg az acélbetétes.
Kérdőn nézek vissza Billre. Mintha ö nem extrémen öltözne.
-Még mindig nem tudom, mire gondolsz – vonok vállat.
-Jaj Yuki, néha olyan édesen hülye vagy – vihog fel Nisa.
-Na te csak fogd be – vetem oda.
-Most mit vagy úgy oda – fuldoklik tovább és visszavált japánba – elcsavartad a fejüket.
-Na persze – horkanok, de ahogy Derekre nézek, be kell valljam jólesik ez a pillantás. Rég simogatták meg így az egomat.
Nisa mögém settenkedik és átölel.
-Nem adom, az enyém – nyújtja ki a nyelvét a négy srácra.
-Emlékszel mit beszéltünk meg? – kérdezem nem törődve a körém fonódó karokkal.
-Persze, hogy normális leszek.
-Nos akkor, mért nem vagy az?
-Jaj már!
-Nisa eressz el és légy jó fiú, különben nem megyek veled sehova.
-Mindig így évődnek? – kérdezi Georg Dereket.
-Ezt nem évődésnek nevezném, hanem alap hangulat előkészítésnek – von vállat a magas srác.
-Na mentünk – veszem fel még a sörömet az asztalról és már mehetünk is. Kulcs meg van – Telefonon utolértek, ha kell valami – állok meg még egy pillanatra.
-Amilyen taccsra vágod magad, nem hiszem, hogy kelleni fog valami – vigyorog Derek – De ha kell egy fuvar haza, szóljatok.
-Meg lesz – intek és végre kilépünk az éjszakába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése