Yuki:
Amint becsukódik az ajtó a falmentén el közlekedek a fürdőig. Nem érdekel a kíváncsi tekintetük.
Most legalább nem lett leszaggatva a cuccom csak enyhén ittas vagyok.
-Jól vagy? – kérdezi Bill, miközben aggodalmasan figyeli elég ingatag lépteimet.
-Ja – motyogom és próbálok nem Nao önelégült képére gondolni. Valamit beadott és élvezte. Csak tudnám mi volt az. Bár remegő térdeimből ítélve valószínűleg valami vágy keltő.
Billre pillantok és tudatosul bennem, hogy tényleg valami erős szert kaptam.
-Francba – visszafordulok a tükör felé – Nao ezt még meg keserülöd az összes mosolygós kedveddel együtt! – szentségelek még egy keveset, majd neki állok vetkőzni. Sajnos ezt a műveletet Bill jelenléte nem egyszerűsíti meg.
-Kimennél? – fordulok meg és dobom a szennyes tartóba a felsőmet.
Kicsit meg szeppen. Bár nem csodálom. Valószínűleg nagyon sápadt vagyok, a szememben égő alkoholtól ködös vágy pedig csak tetőzi a dolgot.
Látom, hogy vacillál végül felém lép.
-Kotródj – kapaszkodom bele a csap szélébe.
-Ez nem csak alkohol volt igaz? – kérdezi, bár szerintem tisztában van vele.
-Addig menjél ki, míg birok magammal – krákogom és elfordulok tőle.
Nyílik az ajtó. Lehunyom a szemem és próbálok arra koncentrálni, hogy állva maradjak. Mondjuk ez nem nehéz, csak nem úgy akarok állva maradni.
-Hé – fogja meg a vállam Tom – Jól vagy?
Fel nézek, aggodalom csillan a szemében.
-Jól leszek, ha fogod az öcsédet és szépen elmentek aludni – sziszegem.
Elengedi a vállam. Próbálom legyűrni a késztetést, hogy nyakánál fogva bele rángassam egy csókba. De persze nem tágít, mért tenné. Mért lenne olyan egyszerű az én dolgom. Segíteni akar a vetkőzésben és hogy el jussak a zuhany alá.
-Tényleg nem kell – nyöszörgök mikor már a boxeremel babrál. Igen csak izgalomban vagyok. Nem kéne látnia. Na meg ha az olyan egyszerű lenne.
-Tudom milyen egy görbe este után haza találni – vigyorog, mikor már a kádban ülök egyelőre még magamon tudva az alsóm, még az se érdekel ha vizes lesz – Csak engem nem vittek haza.
Módszeresen sikálja a hátam.
-Tom menj ki, már megy egyedül is – még kifogásnak is gyenge, de próbálkozni csak szabad. Vészesen közel hajol.
-Mért, mi baj?
-Fogalmad sincs, mire vagyok képes – villantom meg a szemem.
Persze csak nevet. Ekkor szakad el bennem valami. Meg ragadom a tarkóját. Olyan közel rántom, hogyha nagyon ficánkolna össze érne az ajkunk. De nem teszi, döbbenten pislog helyette.
-Fogalmad sincs milyen a valóságban, játssz még egy kicsit a gyerek szobában – lehelem enyhén elnyílt ajkaira – Tünés – lököm le magamtól. A kövezeten köt ki.
Végre kikotródik.
Elnyúlok a kádban. Leügyeskedem rám tapadt alsómat már nagyon szorította erekciómat.
Gyors érzelem mentes könnyítés és már a Nao féle szer is elmúlik lassan. A víz teljesen kihűl, mire lehiggad a testem. Enyhén vacogva törülközöm meg és bújok az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése