Derek:
Végre elmentek. Már rájuk fér egy görbe éjszaka közösen. Bírom mind kettőt, de hosszútávon, ha nem ereszthetik ki a gőzt, vagy épp nem nyugtatja le őket valaki, akkor elég kibírhatatlanok. És Nisa már két hete nem volt sehol. Pont miattunk.
-Derek – szól Gustáv.
-Igen?
-Tudom, nem ránk tartozik, de azért érdekelne. Együtt vannak?
Fel nevetek az aranyos kérdésen.
-Nem, nincsenek együtt. Az egy dolog, hogy úgy viselkednek, de ez itt mindennapos. Főleg amilyen körökben mozognak. Mondhatni szükséges.
-Milyen körök? – kérdezi Bill.
-Ezek szerint még nem világosított fel Yuki hova mentek következőleg?
-Mért hova megyünk? Te tudod a tervet?
-Igazából csak megadott pontok vannak, amit érinteni kell, de nincs megadva, hogy milyen sorrendben esetleg időhatár.
-De mégis mi ez a PS és miért nem akar minket kiengedni este?
-A PS Company… Phonetically Syndicalism Company rock/visual kei zenekarokkal foglalkozó cég. Több leány vállalata van. De ti a központot látogatják meg. De benéztek még majd a Firewall Div.-hez, de lehet hogy csak a Sony Musik-hoz. Nem tudom. Mi ezt a kettőt nem nézzük meg, csak a PSC leányvállalatait látogatjuk meg. Én nem engedlek titeket még csak a Diru közelébe sem. Még csak egy épületbe sem, de Yuki elég talpra esett, hogy oda menjetek. – biccentek az ikrek felé.
-Mi miért nem megyünk? – csodálkozik Gustáv.
Csak sóhajtok és próbálom érzékeltetni ez kényes téma.
Végül Tom tereli el a témát.
-Ma hol voltunk… - gondolkodik el hangosan.
-Osakában, de szerintem a tegnapra gondolsz, akkor a JE-ben voltatok.
-Na szóval ott és azok a figurák hihetetlenek – megcsóválja a fejét.
-Na igen és még én vagyok nőies – húzza fel az orrát Bill.
-Mért mit láttatok? – kap a szó után Gustáv.
Bill izgatottan fordul a dobos felé.
-Ezek után rám senki sem mondhatja azt, hogy nőies! Ott a legtöbb férfi kicsi, vékony és olyan törékenynek néz ki - lendült bele a mesélésbe.
-De mégis hihetetlenül hajlékonyak, és van egyfajta vonzó kisugárzásuk - veszi át a szót Tom.
-Szerintetek, hogy állna rajtam egy yukata? - vonta össze a szemöldökét Bill elgondolkozva. - Még útközben láttam néhány férfin és nőn egyaránt – Derek! – fordul felém. - Szeretnénk felpróbálni kimonókat, avagy yukatákat, ha megoldható.
-Végül is megoldható, ha jól sejtem Yuki használhatatlan lesz holnap. – elgondolkodom – Akár pár fénykép is készülhet, csak szólni kell néhány fotósnak. De persze mindehhez kell Yuki.
Beáll egy kis csend mindenki a gondolataiba mélyül.
- Derek, hogy kell felszedni egy japán csajt? - kérdezi Tom, majd öccsére pillantva hozzáteszi -, illetve fiút? - vigyorog, mire Bill nemes egyszerűséggel elvörösödik.
- Gondolom, mint nálatok. Megszólítod, ha szimpatikus akkor mail, telefonszámcsere, majd találkozás, randi, szex...
-Mért csak gondolod? – pislog az idősebb ikrek
-Nem vagyok japán - vonok vállat. Válaszom nem lepi meg őket, de azért meg ütköznek rajta.
-Mennyire könnyen kaphatóak egy kis kalandra? – faggatózik tovább Tom. Na erre aztán tényleg nem tudok válaszolni. Nekem van barátnőm. Szerintem egyedül az egész rendszerben.
-Miért nem mész, és próbálod ki? - szólt közbe Georg
-Mondd, csak - mosolyodik el Tom. - Holnap nem lehetnénk veled?
-Mi holnap nézzük meg a JE- épületét - szólok közbe.
-De az csaknem fogja elvenni az egész napot? – próbál győzködni.
-Nem, nyilván - felem. - viszont rám csak Georg és Gustav van bízva. Én csak értük felelek. Szóval nektek Yukit kell meggyőzni.
-Mégis ahogy hajtották őket – motyogja Bill és hitetlenkedve csóválja a fejét.
-Tudjátok kemény dolog japán zenésznek lenni, főleg, ha ilyen magasan van az ember. Sok felelősséggel, korláttal, szabállyal, és munkával jár. Persze ott van a másik oldal, hogy azt csinálhatják, amit szeretnek, mégis... Összevetve nagyobb a kár, mint a haszon.
-Igen, tudjuk - mondják egyszerre a fiúk.
Megcsóválom a fejem, bele borzolok Tom és Bill hajába.
-Nem, nem tudjátok. De talán ez jobb is így...
Értetlenül néznek rám.
-Holnap vagy utána Yuki elvisz titeket a PSCbe ott meg ismerhetitek a japán rock világát. Valamint már képetek van a pop feléről. A mókuskeréknek csak egy pillanatát látjátok – gondolkodva vissza ülök a fotelba.
Beszélgetünk még hogy kinek mi a benyomása eddig Tokyoról. Egész jól viselik. Georg élvezettel meséli milyen fürdőket látogattunk meg eddig és milyen parkokat néztünk. Közben adagolok beléjük némi vacsorát. Kezdem érteni Nisa mért akad ki mindig Yukin.
-Majd szóljatok Yukinak, hogy ilyenfajta igényetek is van, mert amilyen szeleburdi el felejti – szórakozottan simogatom meg a közben ölembe költözött Akuma fejét.
Már épp elálmosodnának, mikor meg szólal a telefonom. Ez a segélyhívás.
-Még alig múlt hajnali kettő máris bajban vannak – sóhajtok. Fel veszem.
-Derek – nyüszít bele Yuki.
-Mi történet, hol vagy?
-Nao betalált és nem akart elengedni, el menekültem a mosdóba, de ha sokáig kimaradok észre veszi és utánam jön. Kérlek, valahogy szabadíts ki. Nisa itt hagyott.
-Menyit ittál?
-Még tudok fizetni pontosan és még nincs kettős látásom. De a járás már kérdéses.
-Megyek érted – sóhajtok.
-Mi történt? – kérdezi Georg.
-Yukit betalálták és mint lenni szokott Nisa lelépett... – azt már nem teszem hozzá, hogy valószínűleg már rég valaki alatt nyög. – Maradjatok létszíves itt. Nem sokára jövök.
Yukit valamilyen szórakozóhelyről nem nehéz kihozni, ha nagyon meg akar lépni.
-A srácok?
-Biztonságban a négy fal között.
-Kösz.
Besegítem a kocsiba és haza fuvarozom.
Felmegyünk a lakásához. A nappaliban ugyan úgy ott van a négy srác, ahogy hagytam őket. Ez persze kicsit meg lep, de örülök is neki legalább nem csináltak semmi ostobaságot az alatt a negyed óra alatt, míg távol voltam.
-Kösz még egyszer Derek, de szerintem menyetek haza aludni – azzal elenged. Neki támaszkodik a falnak és meg próbál minél többet meg tartani a tekintélyéből.
-Neked bármit – veregetem vállon és intek a srácoknak, hogy megyünk. Össze szedik magukat és már ott is hagyjuk őket.
-Biztos rendben lesz ez így? – aggodalmaskodik Georg.
-Persze, Yukit szedtem már ki nagyobb szarból is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése