Yuki pov:
Nem akarok leülni. Fáj a hátsom. Még csak a levest fogyasztom le mikor elindul minden visszafelé.
Szerencsére az ebédlőt még normál színben hagyom el. A folyosón beleütközöm Kaiba.
-Oh Yuki – virul fel az arca, majd ahogy végig mér, elkomorul – Erre gyere – ragad karon és visz egy eldugott helyre.
Végre wc fülkébe találom magam és kiadok magamból mindent.
-Jól elbánt veled – motyogja felettem a dobos és fogja a hajam, míg én a fehér istennőt ölelgetem.
Semmi nem marad bennem. Kezd homályosodni minden.
-Gyerünk, vetkőzz, így nem mehetsz vissza – azzal csobogó víz alányomnak.
-Köszönöm – motyogom sokadára.
-Ne köszönd, hanem szappanozz – kapok egy szivacsot. Alaposan dörgölöm magam. A víz egyre hidegebb és józanítóbb.
-Szörnyen lefogytál – dorgál Kai, immár törülközőben állok egy használaton kívüli próbaterem fürdőjében. A kép tiszta.
-Menyi ideje vagyok távol?
-Csak negyed óra, öltözz – parancsol Kai és hajszárítót vesz elő. Neki esik a hajamnak. Visszaveszem a ruháimat.
-Velem voltál privát megbeszélésen, hogy a védenceidet elvigyük este bulizni. Nem lesz gond nyugi. Naoval meg ne húzz újat most. Esténként megint sokat iszik, egyedül van.
-És türelmetlen – motyogom.
-Ezek szerint elkapott?
-Tegnap este nem ment neki, szóval ma tette meg.
-Yuki mindig csak bajba kerülsz – mosolyog rám.
-Menyünk vissza – túrok száraz hajamba.
-Akkor este várunk piálni.
-Holnap este – pontosítok.
-Rendben.
Visszatérek Kai kíséretében az ebédlőbe. Kajára nézek és lenyelem a rosszul létem. Még pár apróságot megbeszélünk a kocsma járattal kapcsolatban és hagyom elmenni.
-Yuki – fordul felém Hiro és japánra vált – Mi volt az előbbi letűnés? Mert nem Kaial volt megbeszélésed az is biztos.
-Rosszul lettem – legyintek.
-Nao?
-Nem…
-Yuki!
-Na jó, azért késtem, mert türelmetlen volt – vallom be nagy nehezen.
Mérgesen néz rám. Nem hagyom magam, mosolyogva fordulok a srácok felé.
-Azt hiszem ideje mennünk – állok fel, uh ez fájt. Nem hagyhatom, hogy ki üljön az arcomra minden érzelmem.
Elköszönünk Hirotól és haza felé vesszük az irányt. Bill áradozik, hogy milyen csodálatosak az emberek, Tom nem mindenben ért egyet, de hogy itt is látott pár lányt az is fix, itt közbeszúrom, hogy akit leszólított az fiú volt, erre elsápad.
Végre a négy fal között lehetek. Békésen csak sajnos nem egyedül, hogy nyalogathassam a sebeimet.
Letusolok még egyszer, és végre tiszta ruhába bújók aminek nincs Nao szaga. Szörnyen érzem magam. Muszáj felügyeletet és mókát meg vidámságot biztosítanom a srácoknak. Előkotrom a konyha egyik féltve őrzött fiókjából a gyógyszert. Még mielőtt be venném tárcsázom Derek számát.
-Szia – köszön rosszat sejtve.
-Ott van Nisa? – fogom rövidre.
-igen.
-Add ide egy kicsit – várok míg a készülék a kért egyénhez kerül.
-Halihoheló! – köszön bele vidáman.
-Baszd meg, konkrétan – köszönök neki – Ott hagytál Naoval meg a kan görcsével! Ma pedig el kapott! Ha nem tolod ide azt a formás segged és nem viszitek el az ikreket valahova akkor megnézheted magad – fenyegetőzöm teljesen nyugodtan és suttogva.
-Aszentségit! – nyögi a vonal túlsó végéről. Hangos koppanás kis recsegés, muszáj eltartanom a készüléket a fülemtől hallójárataimnak fáj, hogy ejtették a beszélgetést szó szerint.
-Mit mondtál neki? – hallok ismét emberi hangot.
-Nem lesz gond ezek szerint?
-Itt hagyott minket a belváros kellős közepén, annyi instrukcióval üljünk be egy kifőzdébe, és mindjárt jön.
-Remek, várom – mosolyodom el kényszeredetten.
-Valami történt ezek szerint?
-Semmi említésre méltó – legyintek nagyvonalúan és bontom a vonalat.
Beveszem a pirulákat. Még addig tiszta a fejem míg Nisa meg jön. Közben vázolom a srácoknak, hogy csoportfoglalkozás lesz, mert nekem egy picuri dolgom akadt, de ne aggódjanak a kocsmázás tényleg meg lesz ejtve, de ahhoz most jó fiúnak kell lenniük.
Nisa megérkezik.
-Gyere, dőlj le, a többit én elintézem – babusgat kicsit és betoloncol a szobámba.
Még hallom az ajtócsukódást és elnyom az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése