Hitsugaya másik énje - 15

-Ichigo! – szolok a srác után, utolsó napomat töltöm az emberek világában és most jutottam el odáig hogy felkeresem őt.
-Igen? – fordul felém.
-Abarai hozzád jött tanácsért velem kapcsolatban? – szegezem neki a kérdést. Annyira meglepi hogy először azt hittem, hogy rossz embertől kérdeztem meg a dolgokat.
-Igen. – nyögi ki nagy nehezen.
-Mit mondtál neki?
-Hát hogy legyen türelmes és előbb, utóbb úgy is eljutnak hozzád a gondolatai.
-Nem jött be, akkor megint vissza jött hozzád és mit kért tőled?
-Hogy meséljem el miként sikerült Ishida közelébe férkőznöm.
-A reiatsu…
-Hát igen.
-Az nem jött össze neki. – el fordulok és arrébb sétálok – Kösz. – intek búcsút neki és ott hagyom értetlenül.
Szóval a reiatsu.. ez lesz a megoldás!
Este mikor magában volt Urahara boltjában a két tetováltra koncentrált és álomba merült. Mindkettőnek fülledt álmot képzelt el, hogy ő kényezteti őket.
Kipihenten ébredt és tért vissza a városba aztán folyatta munkáját.

Hitsugaya másik énje - 14

Ishida mindentudó szeme.
-Ichigo egy kicsit, ha lehetne beszélnék a kapitánnyal kettesben.
Kurosaki nagy nehezen feltápászkodik és kimegy a szobából.
-Mit akarsz? – kérdezem hidegen.
-Szerelmes vagy. – közli a tényt, megdöbbenek, és kicsit látványosan, értetlen arcomat látva óvatosan megérinti a saját nyakát. Oda kapok. Nyomásra fáj egy kicsit.
-Mi a…?
-Itt egy tükör. – nyom a kezembe egy kis kézi tükröt.
Nagy nehezen abba a szögbe forgatom hogy lássam a nyakam és elhűlök. Tele vagyok csóklenyomatokkal. Ha ez még nem lenne elég fürdésnél észre vettem a combomon is jó párat, meg a mellkasomon is.
-Hogy az a…! – még idejében megállítom a káromkodás áradatát.
-Ha rám hallgatsz, rá szólsz.
-Kire?
-Hisagira – meg vonja a vállát – Pár hónapja betört a szobámba azzal a kifogással, hogy bajban van és hogy segítsek neki. Elregélte hogy van valaki, aki tetszik neki csak éppenséggel nem meri bevallani az érzéseit, mert történetesen kapitány és olyan hideg, mint egy jégcsap. Hát ebből nem volt nehéz leszűrni hogy rólad van szó. Szóval a legjobb tudásom szerint ajánlottam neki Urahara boltját és hogy legyen türelemmel, aztán pár nappal első látogatása után, megint vissza jött azzal a kifogással, hogy oké beszélt Urahara-sannal, de az én tanácsaim jobbak és én úgy is értek Ichigohoz, szóval adjak neki tippeket.
-És?
-Azután volt a’szem a belopódzás – von vállat, majd feláll a parkettáról – De szerintem szólj rá, mert ha ez így fog folytatódni, nagyon is észrevehető lesz a városban, és ha Matsumoto nem vak, akkor lefogja vágni a dolgokat. – meg igazítja a szemüvegét és még hozzá teszi – De lehet Renji az ilyen vad? Mert ö például Ichigot kereste fel tanácsért és hát Ichigo nem mindig a kedvességéről híres.
Szerintem még hallotta az ajtóban hogy hatalmasat nyelek. Még hogy két halandóhoz jöttek tanácsért és ráadásul olyanokhoz akik.. az egyik egy quencie.. a másik meg csak egy helyettes shinigami. Ez már magában is vérlázító.

Hitsugaya másik énje - 13

Behunyom a szemem, úgy elviselhetőbb a forróság. Annyira kívánom őket hogy az már fáj fizikailag. Kigombolom ezt a 20. századi kényelmetlen ruhát és élvezem hogy végre nem szorít. Kezem véletlenül hozzá ér a merevedésemhez. Mikor lett ez ilyen kemény? Nem baj most még az sem zavar, hogy magamhoz nyúlok. Megragadom és kényeztetni kezdem magam.
Finom légáramlatot érzek az arcomon és valaki lefogja a kezem. Kinyitom a szemem.
-Nélkülünk ezt ne tegye? – mosolyog rám Hisagi. Mögötte Renji kacsint rám.
-Miért? – nyögöm – Ez csak álom lehet! – közlöm a tényt, erre megkapom a bizonyságot, rámarkol férfiasságomra és felnyögök. Renji pedig belemarkol hajamba a tarkómnál és magához von egy forró, mit forró, égető csókra.

Hitsugaya másik énje - 12

Eközben Urahara a pincében:
-Jöjjenek már! – sürgette a két értetlen férfit.
-Mit akar tőlünk az éjszaka közepén? – kérdezte az egyik álmosan és akkorát ásított hogy majdnem kiakadt az állkapcsa.
-Már megitta a teáját, most már forró a vére, menjenek fel hozzá, hogy ne legyen magányos! – vigyorgott ki a legyezője mögül.

Hitsugaya másik énje - 11

(nézet váltás E/1 következik Hitsugaya szemszögéből)

Hidegre riadok. Fáj a mellkasom és a fenekem. Az elmúlt héten két aktus, két olyan férfival… hogy lehetnek ekkorák? Nem érdekel! Mért érdekeljen? Csak játszottak velem! Hisz mit láthatnak bennem? Testi vonzalom bálványa nem lehetek.
Mikor beérlek az irodába már vár a parancs, menjek le az emberek világába. Az utam Uraharához vezet, a bukott shinigamihoz. Aztán összefutok, immár pót testben a shinigami helyettessel, Ichigoval. Ha Urahara furcsán viselkedett, akkor Ichigo még furcsább. Na meg a haverjai is. Ott van az az idegesítő Quienci is, aki mindentudóan pislog rám a szemüvege mögött.
-Mi van? – acsargok, erre végre leszállnak rólam és mehetek magányosan róni az utakat. Össze futok pár lidérccel, de nem nagy falatok, még csak el se fáradok. Az utolsót, mikor levágom, megérkezik Ichigo.
-Gyere, Urahara szolt hogy nála alszol és szeretne veled beszélni. – azzal elindul és azt akarja hogy kövessem.
Meg érkezünk a bolthoz.
-Jó ét!– köszön el és ott hagy az ajtó előtt.
Végre be keveredek az egyik szobába és Urahara ül velem szemben.
-Milyenek voltak az álmok? – kérdezi csak úgy mellesleg az amúgy csak formaságokból álló beszélgetésünk alatt.
-Álmok? – csodálkozom.
-Szóval mégse használta az-az átkozott. – zsörtölődik.
-Mit?
-Kért tőlem egy főzetet, ami megbolondítja az érzékeket, elkábít és feltüzeli a testet.
-De kaptam belőle.
-És milyen volt?
-A hatása olyan aminek le írta.. az álom nem annyira jó – elfordítom a fejem nem akarom hogy lássa a pírt az arcomon.
-Akkor nem tudta meggyőzni egyik sem. – sóhajt a volt kapitány.
-Egyik sem?
-Hát, először csak Hisagi hadnagy jött ilyenért, aztán már Abarai- kun is jött hogy adjak neki ebből a szerből.
-DE… de… de én csak egy embertől kaptam – kapom fel a fejem. Mind a kétszer Hisagi adta nem?
-Ezek szerint nem – vigyorát legyező mögé bujtatja – na mindegy jó éjszakát, el fáradtam, holnap gondolom újabb körútra megy.
-Igen. – felelem és felállok.
-Szép álmokat! – int búcsút és ő is távozik.
A szobámban gondolkodom a hallottakon. Szóval mind ketten jöttek és hoztak magukkal itókát. Lehet az időrendi felhasználással volt baj? Ki tudja? Nem is ez a fontos hanem, hogy nem elém álltak és mondták el, amit akartak bár akkor egyáltalán nem mentem volna bele. De akkor legalább a testem nem kívánná őket ennyire. Sőt, egyáltalán! Hanem még mindig meglennék róla győződve hogy csak azért nem kívánom a nőket, mert még fiatal vagyok hozzá. Ugyan nem gyerek de fiatal, hogy megértsem, mi az a test vonzalma. De így sokkal nehezebb.
Ahogy ara a két tetovált férfira gondolok elönti testem a forróság. Mit művelek? Eldőlök az ágyon. Olyan melegem van és vágyom rájuk. Mindkettejükre.