Hitsugaya másik énje - 11

(nézet váltás E/1 következik Hitsugaya szemszögéből)

Hidegre riadok. Fáj a mellkasom és a fenekem. Az elmúlt héten két aktus, két olyan férfival… hogy lehetnek ekkorák? Nem érdekel! Mért érdekeljen? Csak játszottak velem! Hisz mit láthatnak bennem? Testi vonzalom bálványa nem lehetek.
Mikor beérlek az irodába már vár a parancs, menjek le az emberek világába. Az utam Uraharához vezet, a bukott shinigamihoz. Aztán összefutok, immár pót testben a shinigami helyettessel, Ichigoval. Ha Urahara furcsán viselkedett, akkor Ichigo még furcsább. Na meg a haverjai is. Ott van az az idegesítő Quienci is, aki mindentudóan pislog rám a szemüvege mögött.
-Mi van? – acsargok, erre végre leszállnak rólam és mehetek magányosan róni az utakat. Össze futok pár lidérccel, de nem nagy falatok, még csak el se fáradok. Az utolsót, mikor levágom, megérkezik Ichigo.
-Gyere, Urahara szolt hogy nála alszol és szeretne veled beszélni. – azzal elindul és azt akarja hogy kövessem.
Meg érkezünk a bolthoz.
-Jó ét!– köszön el és ott hagy az ajtó előtt.
Végre be keveredek az egyik szobába és Urahara ül velem szemben.
-Milyenek voltak az álmok? – kérdezi csak úgy mellesleg az amúgy csak formaságokból álló beszélgetésünk alatt.
-Álmok? – csodálkozom.
-Szóval mégse használta az-az átkozott. – zsörtölődik.
-Mit?
-Kért tőlem egy főzetet, ami megbolondítja az érzékeket, elkábít és feltüzeli a testet.
-De kaptam belőle.
-És milyen volt?
-A hatása olyan aminek le írta.. az álom nem annyira jó – elfordítom a fejem nem akarom hogy lássa a pírt az arcomon.
-Akkor nem tudta meggyőzni egyik sem. – sóhajt a volt kapitány.
-Egyik sem?
-Hát, először csak Hisagi hadnagy jött ilyenért, aztán már Abarai- kun is jött hogy adjak neki ebből a szerből.
-DE… de… de én csak egy embertől kaptam – kapom fel a fejem. Mind a kétszer Hisagi adta nem?
-Ezek szerint nem – vigyorát legyező mögé bujtatja – na mindegy jó éjszakát, el fáradtam, holnap gondolom újabb körútra megy.
-Igen. – felelem és felállok.
-Szép álmokat! – int búcsút és ő is távozik.
A szobámban gondolkodom a hallottakon. Szóval mind ketten jöttek és hoztak magukkal itókát. Lehet az időrendi felhasználással volt baj? Ki tudja? Nem is ez a fontos hanem, hogy nem elém álltak és mondták el, amit akartak bár akkor egyáltalán nem mentem volna bele. De akkor legalább a testem nem kívánná őket ennyire. Sőt, egyáltalán! Hanem még mindig meglennék róla győződve hogy csak azért nem kívánom a nőket, mert még fiatal vagyok hozzá. Ugyan nem gyerek de fiatal, hogy megértsem, mi az a test vonzalma. De így sokkal nehezebb.
Ahogy ara a két tetovált férfira gondolok elönti testem a forróság. Mit művelek? Eldőlök az ágyon. Olyan melegem van és vágyom rájuk. Mindkettejükre.