Behunyom a szemem, úgy elviselhetőbb a forróság. Annyira kívánom őket
hogy az már fáj fizikailag. Kigombolom ezt a 20. századi kényelmetlen
ruhát és élvezem hogy végre nem szorít. Kezem véletlenül hozzá ér a
merevedésemhez. Mikor lett ez ilyen kemény? Nem baj most még az sem
zavar, hogy magamhoz nyúlok. Megragadom és kényeztetni kezdem magam.
Finom légáramlatot érzek az arcomon és valaki lefogja a kezem. Kinyitom a szemem.
-Nélkülünk ezt ne tegye? – mosolyog rám Hisagi. Mögötte Renji kacsint rám.
-Miért?
– nyögöm – Ez csak álom lehet! – közlöm a tényt, erre megkapom a
bizonyságot, rámarkol férfiasságomra és felnyögök. Renji pedig
belemarkol hajamba a tarkómnál és magához von egy forró, mit forró,
égető csókra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése