Kissé fáradtan hátra dőlök.
Már sötét van. A vacsora is lement. A mosogatást is el tudtam intézni. Jó lenne
felmenni a fedélzetre.
Összeszedem minden
bátorságom. Kilépek a felszínre és elcsodálkozom a tájban.
-Csodálatos – suttogom.
-Tessék? – horkan fel egy matróz,
aki épp a fedélzetet mossa fel. Robosztus alkat, inkább izom, mint ész fajta.
Feje mégis úgy fehérlik mintha lemeszelték volna.
-A táj – intek körbe –
Csodálatos – és bámulom a körülöttünk elterülő világűrt.
-Ha te mondod – vállat von
és folytatja – Amúgy jó volt az ebéd – böffenti még ide és már el is odalóg. Ez
az egy dicséret szárnyakra késztet. Majd szétfeszít a büszkeség.
-Nocsak, nocsak – szólal meg
fejem felett a kapitány – A kis szakácsok gyöngye – lejön a kormányos mellől –
Minek köszönhetjük a fedélzetre való látogatását? – hangjából kihallatszik,
hogy valami nincs rendben.
-Szeretem, volna
megtudakolni a kapitánytól, mit szeretne a következő napokban fogyasztani a
készletekből, hogy be tudjam osztani, valamint hogy mennék aludni, ha nincs más
feladat számomra.
-Hmm – gondolkodóba esik. –
Reggelire egy kiadós ragut kér a nép – megvakarja az állát – utána a kapitányi
szobában megtárgyaljuk a részleteket. Jóéjszakát. – azzal elbocsát.
-Köszönöm – mondom még a
hátának, és visszasietek a konyhába. Ahol mint napközben megmutatta Dadknak
hála, van egy kabin csak a szakácsnak fenntartva, hogy mindig közel legyen a
konyhához. Dadk egyébként a képlékeny testéhez képest igen kemény fazon, ha úgy
tetszik, olyanra formálja testét, hogy az megfeleljen az épp elvégezendő
feladathoz. Remek sztorikat mesélt miközben felmosta az ebédlőt.
Minden batyum ide dobtam be
indulás után, mert nem volt időm semmire. Most előveszem a jegyzetfüzetem és
gyertyagyújtás után, neki állok leírni a nap történéseit.
Már jócskán benne járunk az éjszakában,
mikor eljutok oda, hogy fürdeni is jó lenne. A hajótestben van egy kialakított
kis tisztálkodó fülke. Ha jól emlékszem víznek is kell benne lennie. Szerencsém
van. Mindenki vagy a messzeséget kémleli fent a rácson túl vagy rég horpaszt.
Nekem, pedig van lehetőségem gyorsan megmosakodni. Tiszta ruhában és
felfrissülve dobom le magam függő ágyamba. Elfújom a gyertyát és elnyom az
álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése