Hajnal alkonyat és a tűző nap - 1

Ismét egy unalmas nap a suliban. Ugyan ez a rezervátum iskolája és nincsenek sokan, mégis rendesen tanítanak.
Az osztály csendes még a fiuk se rendetlenkednek. Persze mert a fő rendetlenkedő nincs jelen. Hol van Seth? Már második napja nincs itt. Belép a tanárnő.
-Elnézést – álok fel – Hol van Seth?
-Anabell nem kell foglalkozni az ilyen semmire kellőkel – tér ki a válasz elöl és érzem, hogy most nem mondott igazat. Ö is ugyan úgy aggódik érte mint mi. Csak nem mutatja ki.
Annyiban hagyom a dolgot. Haza fele menet úgy is útba esik a házuk.
Nem vall rám, de most kimenekülök az óra végén és futva érkezek meg a Clearwater házhoz. Szerencsétlenségemre ott van a bátyám is meg még egykét haverja.
-Szia Lee – köszön Jacob.
-Szia – vidulok fel – Kész lett a kis drágám?
-Igen, ha gondolod el vihetlek érte.
-Köszi! – bátyám értetlen kifejezése megéri az öröm ujjongást, de eszembe jut miért is jöttem pontosan – Nem tudjátok mi van Seth-el? Nem jött suliba két napja.
-Beteg – jön ki a házból Leah.
-Aha – bólintok, ha Leah így néz, akkor inkább nem kérdezek többet, majd felhívom otthonról. Jacob felé fordulok – Akkor elviszel hozzá?
-Persze – azzal előtolja a ház mellől a motorját – Pattanj fel.
Paul arcáét érdemes volt ezt meg tenni. Úgy meg nyúlt a feje és még csak válaszolni se tud. A markomba vigyorgok és átkarolom Jacob derekát, aztán már megyünk is a szerelő műhelyéhez. Igazából ez a garázs, de tökéletes autók és motorok megszereléséhez.
-Menyivel tartozom? – simítok végig az ütött kopott járgányon.
-Hát – azzal a kezembe adja a szerszámok és alkatrészek árának listáját.
-Rendben – bólintok – Részletbe lehet? – és előhúzok egy vaskos borítékot.
-Persze – teljesen meg döbben.
-Ez a fele – nyújtom át a fizum nagyobb felét – A többiből apának akarok venni egy inget azért nem tudom az egészet egyszerre oda adni.
-Nem baj – látom, hogy csodálkozik – Hol szereztél ennyit?
-Dolgozom – kacsintok rá.
-Ugye nem?
-Ne legyél te is az apám – forgatom a szemem – nyugi semmi törvénytelen még szerződésem is van.
Azzal kitolom a mocimat.
-Raktam bele egy kis hajtóerőt is – simít végig az ülésen.
-Kösz rá fért már.
-Jó utat azért vigyáz a kuplung elég keményre sikerült.
-Nem gond eddig se volt valami puha – végre a nyeregbe pattanok – Úgy hiányzott már. Nagyon untam a buszozást.
-Seth miatt ne aggódj hamarosan találkozhatok – búcsúzik.
Kicsit meg lep, de nem zavartatom magam nem először mondnak össze vissza mindent. Bár mióta a bátyám is ilyen rövidgatyás lett fogynak otthon a cuccai. Lehet kap egy új nacit most tőlem csak úgy ajándékba végül is fussa a maradék pénzből bár benzint is kell vennem. Mindegy megoldom.
Haza érkezéstől számítva két órán belül indulok a meló helyemre nincs közel, és ma kicsit sokáig időztem a piperészkedésel. Végül is úgy kell kinézek mint aki már elmúlt huszonegy. Nincs nehéz dolgom elég formás vagyok csak egy kis smink kell és kész vagyok. Se anya se apa nem tudják hova járok dolgozni csak azt hogy dolgozom.
Port Angeles egy eldugott negyedébe hajtok. Egész gyorsan ide értem még alig van itt valaki.
Nos egy nem annyira felfutott bárban táncolok. Igen bártáncos vagyok nem túl nagy szám, de legalább fizet annyit, hogy ki segítsem anyáékat. Paul-ra úgy se támaszkodhatnak.
A biztiboy simán átenged, és már az öltözőben veszem fel a fellépős cuccom. Nem kell megijedni, nem vetkőzöm, csak táncolok akrobatikusan.
Kifulladásig visszatapsolnak. A főnök meg van elégedve velem, ezért sem kotyog bele hány éves vagyok, mert jól táncolok és vonzom a vendégeket. Ugyan neheztel, azért mert csak hétvégente jövök, de akkor legalább nagy a forgalom a hétköznapokat meg kihúzzák nélkülem is.
Álmosan motorozok hajnalban haza. Forks-ba megállok egy kicsit. Szombat reggel van így nem olyan feltűnő, hogy álmos vagyok. Míg nem nyitottak ki a boltok, leülök a sörözőben. Ez legalább nyitva.
-Mért vagy itt ilyen korán Anabell? – csodálkozik a kiszolgáló hölgy.
-Apát szeretném meg lepni, és anya mondta akkor még mielőtt felkel jöjjek megvenni, addig legalább titok marad – vigyorgok vissza.
Beletörődően sóhajt és lerakja elém a kólámat.
Mostanában megengedhetek magamnak ilyeneket. Mióta saját keresetem van egész könnyű, és anyáékat se kell elszomorítanom.
Végre nyitnak a boltok és a kólám is elfogyott.
Betérek az egyik ruha boltba.
-Jó reggelt – ásítóm.
-Ilyen korán Anabell?
-Muszáj, hogy apa ne tudja meg – mosolygok az eladóra – Van pár meleg inged?
-Ott hátul találsz párat – int a bolt belseje felé.
Ha nem ismerném apát, mondanám könnyű neki választani, de sajnos ismerem így jól el bíbelődök a feladattal. Az egyik színe jó de a hossza nem a másik hossza jó a színe nem a harmadik túl vékony a negyedik nem jó anyagú.
Véletlenül neki megyek valakinek.
-Elnézést – szabadkozom, oda se figyelve arrébb megyek.
-Semmi probléma – na erre felkapom a fejem, és azzal a lendülettel leverek két fogast. Létezik még ember ilyen kellemes hanggal? Kecsesen lehajol érte és vissza adja.
-Köszönöm – dadogom. Tengerkék szeme csodálatosan csillog. Valószínűleg tátva marad a szám mert elmosolyogja magát.
-Bocsánat – fordulok le és kiejtem az eddig válogatott ingeket a kezemből.
-Segíthetek?
-Hát – végig mérem, nem csak a szeme gyönyörű de az alkata se semmi hófehér bőr, fekete kicsit göndör haja vállát veregeti. És az arca se semmi kellemes európai vonásokkal. – Apámnak veszek ajándékot és nem tudom melyiket válasszam – úgy döntök kihasználom a lehetőséget.
-Milyen alkalom?
-Születésnap – elgondolkodom – Ennek a színe jó, de a minősége nem…
Hümmögve méregeti az ingeket. Meghallgatja az összes kifogásomat és ö is elkezd keresni.
-Ne haragudj mi is a neved? – néz ki az egyik kupac mögül.
-Bocsánat nem mutatkoztam be Anabell vagyok.
-Szép név – mosolyog megint – Szólíthatnak Anie-nak?
-Persze – mosolygok én is – ez legalább szebb, mint amit bátyám hülye haverjai ragasztottak rám.
-Mert?
-Lee… bátyámat Paul-nak hívják, mivel öt nem lehet Paule-nak (Poli) hívni így a végét én kaptam meg és lettem Lee.
Látom, hogy küzd a nevetéssel, hát felnevetek én is.
-Ez jó lesz? – mutat fel egyet. Közelebbi vizslatás közben hümmögök. A színe jó kosztűrő az anyaga kellemes és még meleg is.
-Tökéletes lesz, honnan szedted le?
-A felső polcról – mutat a fejem felé.
-Akkor persze hogy nem láttam – füstölgök. Itt meg jegyszem kereken 158cm magas vagyok. Koromhoz képes is kicsi. Suliban töpszlinek is becéznek.
-De meglett találva.
-Köszönöm a segítséget – bólintok és át vándorlok a férfi rövid nadrágokhoz.
-Még valamilyen ünnep?
-Nem, a bátyám az utolsó használható rövidnadrágját is szét tépte, mindig cafatokban hozza haza, nem tudom mi a jó életet csinál, de ha a fizum nagy része az ö ruha tárára megy rá, akkor nagyon morc leszek.
Találok pár egyforma szabású egyszerű nadrágot.
-Nem fog megfázni?
-Nem – vonok vállat – mostanában nem zavarja a hideg – azzal nézelődöm még.
A női osztályról hoz nekem egy felsőt.
-Ezt nem szeretnéd?
-Nem, túl nőies – nézem meg a fel ajánlott felsőt – Nagyon ki van vágva és nem igazán az én stílusom – ekkor jobban megnézi a kinyúlt valaha fekete pólómat valamint lógós farmerom.
Felnevetek a kiismerhetetlen pillantásán.
-Ne aggódj, van azért normális ruhám, de este ez akadt a kezembe.
-Este?
-Éjszaka dolgoztam – vonok vállat, hogy elkerüljem a további kérdést a pulthoz baktatok – Na csak sikerült választani hála… hogy is hívnak? – fordulok segítőm felé.
-Dalton, Dalton Cullen – hajt fejet.
-Szóval Dalton segítségének hála.
-Apád örülni fog – bólint vidoran az eladónő – Már megint nadrág?
-Paul folyton elszaggatja őket, túl sokat mászkál az erdőben – sóhajtok. És fizetek.
Egész olcsón meg úszom a dolgot még talán egy kanna benyára is futja, csak tartalékba.
Kilépek a boltból. Dalton jön mögöttem.
-Köszi a segítséget – fordulok felé.
-Semmiség, örültem, hogy segíthetem Anie – mosolyog. Viszonzom a gesztust. Sajnos nem cseveghetünk tovább, mert befut Jacob.
-Lee – szól szemrehányóan és megragadja a karom – Paul ki fog térni a hitéből – végig méri Dalton-t – Főleg hogy mindenféle idegen enyelegsz.
-Nem enyelegtem, csak segített vásárolni – mutatom fel a zacskót védelmem jeléül.
-Haza viszlek – húz közelebb magához.
-Itt a mocim nem messze, azért javítottad meg, hogy ne keljen másokra támaszkodnom emlékszel? – próbálom kirángatni a kezem szorításából.
-Anie, biztos nem ö a bátyád? – kérdi óvatosan Dalton.
-Nem, ö a bátyám haverja – felelem.
-Anyád mérges lesz, ha itt kószálsz és még nem vagy otthon.
-Nem is voltam olyan sokáig – méltatlankodom.
-Örültem a találkozásnak Anie – hajt fejet megint – Remélem még össze futunk.
-Remélem nem – szól közbe Jacob.
-Neked meg mi a bajod? – csapom mellkason – Elnézést, nem így gondolta – kérek bocsánatot helyette is.
-Semmi gond – mosolyog – Biztos a bátyád miatt félt ennyire – azzal elsétál, nem mesze a sarkon becsücsül méreg drága kocsijába és elhajt.
-Mi a frász bajod van Jacob? – fordulok a srác felé.
-Menj haza – szól rám erélyesen.
-Bella vár – pillantok a háta mögé.
-Tudom – hangja feszültségről árulkodik – Menjél már – küld, egyre morcosabb.
-Jól van na! – méltatlankodok és fel mászok a motoromra – Uh még benzint kell vennem.
-Hagyd, majd átviszek egy kannányit és kifizeted.
-Oké – felhúzom a szemöldököm mióta ilyen segítőkész. Ráadásul nagyon furán viselkedik – Csövi – intek búcsút és ott hagyom. Haza robogok.
Apa nagyon örül az ingnek Paul pedig mérgesen méregeti a nadrágokat.
-Mi bajod van vele?
-Honnan volt rá pénzed?
-Tudod én veled ellentétben, dogozom!
-Ne bántsd a bátyád – szol oda anya – ö is sokat seggit, meg véd minket.
-Ja a hidegektől – fintorgok. Ismerem a törzsi legendát, tudom, hogy igaz, de akkor is. Nehezen hiszem el ami történt Paul-al, még nem láttam át változva szóval nem is tuti a dolog. Csak a test hőmérséklete miatt hiszek a dologban.
-Lee – morog Paul.
-Nyugi – ütögetem meg a vállát – Nem mérgező a nadrág de legalább egy hetet bírj ki velük, jövő héten van fizu. Akkor veszek vagy 20 darabot, most úgy is leértékelés van.
-Kész lett a motorod? – vált témát apa és felpróbálja az inget.
-Igen Jacob nagyon ügyesen meg javította. Remélem egy darabig nem lesz gond vele.
-Még így is féltelek – morcol.
-Nagyon jól áll – jön be anya a napaliba.
Ezen apa fel vidul és büszkén kihúzza magát.
Nyugisan telik el a hétvége.