Renji álmában nyögött, még élvezte hogy simogatják a hűvösen perzselő
szalagok és elélvezett. Nagyon sokáig bírta, ő volt a kifogyhatatlan
energia. Alig érte utol a gyönyör, máris újra követelte és a reiatsu,
ami biztosan egy személyhez tatozott, aki fehér tüsi hajú volt, és a
jégnek parancsolt. Készséggel teljesítette a test követelését és nem
fáradt el, nem aludt vagy ájult el, mint gazdája. Szorosan a teste köré
fonódott. És ingerelte, simogatta, cirógatta, míg el nem érte hogy
sokadjára elérje a kéjt Renji.
Reggel nyúzottan ébredt, ennyit egy
északára el se tudott volna képzelni. De most megtörtén a saját
verejtékében úszott a takarója nedves volt, mástól is.
Egy gyors üdítő mosakodás ledörgölni az éjszaka gyötrelmeit, hát nem volt könnyű de nehéz sem.
Végre felöltözött, kicsit macskásan de eljutott a kapitányának irodájába és megkapta a napi feladatait.
Az egyik útján össze futott Hisagival, aki szintén nyúzott volt.
-Holnap este… - suttogta Shuhei – Holnap este mi támadunk! – azzal fáradtan kacsintott és tovább állt.
Renji egyenlőre nem értette a dolgokat.
-Abarai nekem hozta azokat az iratokat? – állt hirtelen előtte Hitsugaya.
-Ööö … Igen. – adta a kezébe azt a pár papírt, amit eddig szorongatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése