Hitsugaya másik énje - 18

Nem hitem volna, hogy ennyire ki lehet őket fárasztani, de nem is bánom legalább békén hagynak egy kicsit.
Sajnos örömöm korai volt mert két napra a fülledt álmok után engem is utol értek.
Olyan erős reiatsu, hogy nem is lehet összetéveszteni semmivel. Először csak Hisagi volt, aztán becsatlakozott hozzá Abarai is. Na akkor teljesen kikészültem, kifacsartak.
Reggel fel se bírtam kelni, inkább kivetem egy napot, nem érdekel ha össze dől a világ én fel nem kelek most.
Halkan kopogtak az ajtón.
-Ki az? – kérdeztem barátságtalan és álmos hangon.
-Jól van Hitsugaya taicho? – jött a kétségbe esett kérdés.
-Nem. – morogtam, az egyik aki megkínzott este.
-Mondtam hogy sokak leszünk egyzserre! – vitatkozott vele a másik aki okozta bajaimat.
-NE hőbörögj Renji! A te ötleted volt! – méltatlankodik Shuhei.
-Ha csak vitatkoztok el is húzhattok! – kikecmeregtem az ágyból és kinyitottam az ajtót, majd lenéztem a két térdelőre.
-Be jöhetünk? – kérdi Hisagi.
-Csak ha nem hangoskodtok, fáj a fejem és a hátam is – morgok és becsukom utánuk az ajtót.
Letelepednek az ágyam mellé, meg várják míg lefekszem és két oldalról mellém fekszenek.
-Jó újra itt. – suttogja Hisagi.
-Mikor utoljára itt voltál engedély nélkül léptél be. – morgok rá.
-Na igen, bár én voltam aki rád tört, mikor fent voltál. – javít ki Abarai.
-Na! – szóltam rájuk, erre csak nevetnek és átölelnek. Kettejük közé ragadok.
Végül inkább csak mosolygok rajtuk.
-Szép mikor mosolyogsz. – szólal meg nagy sokára Shuhei.
-Na persze te nőcsábász. – ütöm meg a fejét és inkább Renji felé fordulok. Erre át ölel hátulról, Renji az arcomat simogatja
-Szép álmokat súgja és meg csókol.
Együtt alszunk el.

Vége