Hitsugaya másik énje - 3

Hajnalban még a nap első sugarai előtt, Hitsugaya taicho felriad, hogy valami nincs rendben, fel ül az ágyban, de a hirtelen mozdulatra megfájdul a feje. Nem baj. Maga mellet ott van Hyorinmaru és a ruhái szépen össze hajtogatva. Valyon mikor vette le az összeeset? Felemeli a kardot és elpirul. Az összeeset! Tényleg teljesen meztelen, még sose aludt teljesen meztelenül, mindig volt rajta legalább egy yukata. De most még azt se vett fel. Zavartan körbe pillant, semmi nem változott, a szoba üres, csak egy érdekes illat maradt itt. Nem tudja behatárolni, de itt valami érdekes illat van. Lassan öltözni kezd valamiért macskás a mozgása. Végre magára ölti a fehér gijét. De észrevesz egy foltot a combján.
-Biztos beütöttem. – elmélkedik. Tovább öltözik. A fejfájása csaknem akar múlni. Az irodában csak rosszabb lett. Sok a zaj, mindenki beszél és zajong, Matsumoto is csak beszél és beszél.
-Matsumoto! – üvölti kicsit komásan Hitsugaya és le roskad a dolgozó asztalához. Feje elviselhetetlenül sajgott még a saját hangja is túl hangos volt. A hadnagya csacsogása csak jobban zavarta.
-Igen taicho?
-Maradj csöndben! – kérte és megmasszírozta a halántékát. Próbált a papírokra figyelni de valahogy nem ment.
Kinyílt az ajtó.
Renji belép az irodába.
-Ezeket Hitsugaya taichonak hoztam.
-Itt vagyok! – morog a kis kapitány és mérgesen kipislog a halom papír mögül.
-Oh. – nyögte a hadnagy és elvörösödött.
-Valami baj van?
-Nem minden rendben van, csak ezeket hoztam. - azzal a kupac tetejére tett még pár lapot.
-Jé, Abarai! – kuncogott Matsumoto – HA már itt vagy, akkor van kedved eljönni inni, ma este? – kérdezte tudomást sem véve a kapitány rosszalló pillantásaitól.
-Persze. Hol?
-Itt. – vigyorgott a nő, és arrébb libegett.
-Matsumoto! – mennydörögte a kapitány, majd fájósan a fejéhez kapott.
-Jól van? – érdeklődött tisztelet tudóan a még mindig vörös fejű hadnagy.
-Igen, csak fáj a fejem. – morogta a kis kapitány.
Abarai csak meghajolt, majd távozott. Fejének vörössége semmit nem változott.