Hajnalban riadt, tiszta ágyneműben, homályos emlékei vannak a tegnap
estéről. Vajon mi is történt pontosan arra az egy üveg szakéra
emlékezett. Hogy utálja azt az italt! Többet nem iszik! Főleg nem
ennyit! De egy csók. Egy csókra biztosan emlékszik. Hisz akkor még
semmit nem ivott. Ki volt az? Hisagi Shuhei? Igen a fekete hajú, tetovált
arcú hadnagy, aki már évek óta Tousen helyett dolgozik. Ö maga sose
lenne áruló önszántából, ahhoz túl elhivatott. De ez a csók vajon mért
volt? Hasogatni kezdett a feje amint emlékezni akart. Mindegy ha már
fent van, akkor ideje bemenni dolgozni.
Matsumoto természetesen későn érkezik. Mért is jönne időben? Hisz tegnap este ö is igen rendesen benyakalta a maga adagját.
-Kapitány! – köszönt és fülig vörösödött.
-Reggelt’ .– feleli nyeglén a kapitány és inkább a papírokra koncentrál mintsem felhozza a tegnap estét.
-Szóval a kapitánynak van egy melegebb énje? – csacsogta, úgy mellesleg a sok sületlenség közt.
-Micsoda?
– csap az asztalra Hitsugaya, de meg is bánja a feje úgy megfájdul – NE
beszélj badarságokat, különben rád engedem Hyorinmarut! – fenyegette
meg kicsit csöndesebben.
Ettől már Matsumoto is befogta a száját és
elkönyvelte a tegnap este látottakat egy szeszélyes képzelgésnek, amit az
alkohol hozott ki belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése