Yume halála

-Halottad az új hírt Uramesi? – ül le haverja mellé ebédszünetbe Kuwabara.
-Megint Yukinával álmodtál? – morog unottan a srác.
-Nem! Hanem Kurama egyik régi ismerőse jön el az alvilágból, hogy beszéljenek.
Az Uramesi banda Genkaynal gyűlik össze.
-Mi történt hogy itt vagytok? – csodálkozik a mester.
-Keiko meg őrit az esküvői lázával. – panaszolja Yuszuke.
-Te vállaltad – von vállat Genkay.
-Tudom – morog a fiú.
Nyílik az ajtó és egy érdekes lény ál ott.
- Rosszkor jöttem? – pislog körbe a lány.
-Nem pont jókor. Gyere nyugodtan Yume – köszön Kurama.
-Jó napot – köszön és illedelmesen meg hajol.
-Neked is leányom fáradj köreikben és tedd le magadat.
-Kérlek, tegeződjünk, kicsit többet éltem, mint te.
-Ha így látod jónak Yume.
-Köszönöm – mosolyogta a fiatal lány.
-Hány éves vagy? – szol közbe Yuszuke.
-Ejnye nem szabad ilyet kérdezni egy nőtől! – mosolyog Yume.
-Yuszuke! – dörren rá Genkay.
-Hagy, ha annyira kíváncsi rá – nevet fel a lány – Pontosan egy hét múlva töltöm az 500.
-Fél évezred… - hüledezik Kuwabara.
-Mi olyan meglepő ebben? – pislog körbe Yume.
Ekkor megszólal Yuszuke mobiltelefonja.
-Ez Keiko lesz – sóhajt kimegy a szobából, és közben felveszi.
-Hogy hogy ide vetődtél? – fordul a lányhoz Kurama.
-Téged kerestelek Yomi üzenetet küldött, és engem bíztak meg a küldetéssel.
-Most mivel foglalkozol?
-Amivel eddig is Hírvivő vagyok. – kicsit elkomorodik.
-Mi baj?
-Lehet majd egy kérdésem? Persze ha nem gond.
-Miről lenne szó?
-Szeretnélek meg kérni, látogass meg a születésnapomon.
-Megtiszteltetés. Ott leszek – mosolyog Kurama.
Yume keze ökölbe szorult de mosolygott.
-Mit üzent Yomi?
-Itt van – ad át egy gömböt – Majd ha egyedül leszel… ez az én kérésem – és egy másik gömböt adott még a fiú kezébe.
-Köszönöm a vendéglátást – állt fel a jövevény meghajlás után távozott.
-Mért is jött pontosan? – nézett bambán Kuwabara.
-Üzenet – motyogta Kurama és nézegette a gömböket.
Este mikor egyedül a szobájába ücsörgött álmatlanul elővette és megnézte őket. Első Yomié volt. A fal tövébe dobta a gömböt.
-Nyitva az átjáró – szolalt meg Yomi mély hangja a falon felderengett hosszú alakja. - A fiam felkészült szeretném, ha megnéznéd milyen állapotba, van és menyit fejlődött. Várlak. – az árnyék eltűnt a falról. A másik üzenetgömb is fal tövében törik szét de, árny helyett füst gomolyog ki belőle.
-Szervusz Kurama – mosolyog szomorúan Yume a füst teljes alakját, mutatta. Vékony testalkat hosszú haj és szép könnyes szemek. – Nem vagyok képes a szemedbe mondani de, a halálom közeleg és szeretném, ha te gyorsabb lennél… az lenne a kérésem, ölj, meg mielőtt más végezne velem. Kérlek, gyere el és ölj meg! – a füst eltűnik. Kurama dermedten ül az ágyán.
Teljesíti Yomi kérését.
Útközben találkozik Hieivel.
-Azt kéri tőled, hogy öld meg? – kérdez vissza értetlenül a fiú.
-Igen. Öljem meg őt, aki sokat jelent nekem.
-Ez így fair. A te kezed által meg halni – von vállat Hiei.
-Te ezt így elfogadod?
-Túl sokat voltál emberek közt nem érted milyen egy démonnak az érzései.
-Yume nem démon.
-Akkor mi?
-Egy Hírnök.
-Nem csodálom, hogy meg akar halni – majd vállvonogatva hozzáteszi. – A hírnökök egyre ritkábbak. Vadásznak rájuk.
-Mért?
-Túl sok értékes információ van a birtokukba.
-De akkor is mért nekem kell megölnöm?
-Beszéld meg vele, és ki derül. – feleli Hiei és már el is tűnt.
Kurama nehéz szível, megy tovább. Egy domb tetején messze az alvilági városoktól megtalálja Yumét.
-Hát eljöttél – sóhajt fel a lány.
-Mért pont én?
-Neked van hatalmad hozzá.
-Kik jönnek még?
-Senki.
Yume csókot lehel Kurama ajkára, és visszahanyatlik a fa tövébe.
-Haldoklom…- suttogja Yume – Segíts fel, kérlek.
Kurama felhúzza a lányt.
-Mért pont az én kezem által akarsz meghalni?
-Te voltál az egyetlen lény a világon, aki nem akart megölni információért az életem során megismert lények közül. Pedig hányszor kereszteztük egymás útját – nevet fel keserűen Yume. A mozdulat hogy lesöpörje Kurama kezét túl gyors volt és megingott.
-Mióta vagy ilyen állapotba?
-Mióta? Jó kérdés… nem tudom pár hete, hónapja vagy napja. – bizonytalanodik el Yume.
-Még mindig nem mondtál semmi rendes indokot, mért akarsz meg halni.
-Jobb, most míg magam tudok dönteni – megsimította Kurama arcát. – És mér te? Mert te tökéletes vagy és nem lesz bűntudatod – mosolyog. Megfogja a srác kezét, és a szívére teszi.
-Te vagy az egyetlen, aki ilyennek fogadott el és ezért tisztelek meg halálommal.
Kurama még mindig nem értette de, zavarba ejtette a keze alatt dobogó szív.
-Téged sose fog terhelni a halálom – Yume szeme elhomályosult – Adj egy utolsó csókot és nem, kínozlak tovább.
Kurama engedelmeskedik és érzi, hogy a keze alatt a szív egyre lassabban és gyengébben dobog, és végül teljesen elnémul. Kurama karjaiban elernyed a lány.
A fiú bőrig ázva érkezett meg Genkay mester birtokára kezében Yume.
-Emeljünk neki egy szentélyt? – nézi az elszánt fiút az öreg hölgy.
-Kérem.
Azóta is áll egy kis szentély szerűség a hatalmas birtokon. Ahova a kezdő hírnökök látogatnak, hogy lássák milyen is volt a leghíresebb és legjobb hírnök az alvilágban.
Kurama nagy nehezen meg bocsátott magának és bánatát legyűrve megírta Yume kalandjait, melyeket együtt éltek át vagy csak egyedül vitt véghez. A könyv nyers változata ott pihent a kis fa házikóban, az erdőben, ahol Yume is nyugszik.