Már délutánra járt az idő, mikor végre megérkezett a gyógytea a
fejfájásra. Nyugalom szállt a 10.osztag kapitányi irodájára, de csak pár
percre , míg be nem futott a 9. osztagos, Hisagi Shuhei és egy halom
iratot hozott, az amúgy is baromi nagy kupac tetejére. Mikor meglátta a
kapitányt, rák vörös lett.
-Mi van ma mindenkivel? – hőbörgött Hitsugaya.
-Semmi, mi lenne? – motyogta a hadnagy.
-Akkor veled mi van?
-Igazán semmi.– felelte Hisagi és elsápadt.
-Na
te legalább már sápadsz is. – hőbörgött tovább – Ide jön Abarai és még
csak arra sem méltat hogy elmondja, mi a fenét bámul rajtam, mintha nem
látott volna eleget!
-Nem kapitány, nem hiszem hogy ez lenne a probléma. – szól közbe Matsumoto – Tényleg! Hisagi, jössz este?
-Persze. – nyel egy nagyot Shuhei.
-Rendben. – mosolyog Rangiku, azzal tova libeg.
-Matsumoto! – morog Toushito – NE menekülj el a munka elöl! – ordítani nem ordít, mert a feje még nem állt helyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése