Hitsugaya másik énje - 5

Este, talán kicsit korábban is a kelleténél, befutott Yumichika és Ikkaku, majd megérkezett Renji, amint Hisagit támogatja.
-Mi van már? Alapoztatok? – nevetett Matsumoto.
-Nem, mi…csak ez az őrült – vigyorgott Renji, bár arcára fagyott a vigyor, mikor meglátta a kapitányt.
-Lehetőleg halkan, én még dolgozom! – morogta és megmasszírozta a halántékát.
-Igenis. – nyögték egyszerre.
-Nyugi nem lesz semmi baj. – csitította őket Matsumoto és előkapta a sakés üveget.
-Mit takargatsz Shuhei? – kérdezte Ikkaku, a harmadik húzás után.
-Semmit. – vigyorgott a hadnagy.
-Csendesebben. – szolt rájuk Hitsugaya.
Na, ekkor valami elszakadt Hisagiban. Elsötétült az arca és elővette az eddig dugdosott itókáját. Egy sokkal kisebb üveg volt, valami kiolvashatatlan felirattal rajta.
-Kapitány. – nyögte és foggal kihúzta a dugót, odacsúszott Hitsugayahoz, az asztal mellé, a szájába vett egy kortyot és sokak megrökönyödésére megcsókolta a döbbent taichot.
-Moi! – nyammogta, de Hisagi nem hagyta. Le kellett nyelni ha szabadulni akart. És Toushiro lenyelte a folyadékot és nagyon melege lett.
-Mi volt ez? – kérdezte, már enyhén kótyagosan.
-Varázs itóka. – felelte vigyorogva Hisagi – Segít feloldódni.
A kapitány hirtelen érezni vélte a reggeli furcsa illatot. De nem vett róla tudomást, most jobban érdekelte hogy elmúlt a fejfájása.
-Érdekes. – felemelte a kezét és megvizsgálta a zsibongó ujjait. Tudomást sem véve a többiekről, megragadott egy sakés üveget és majdnem egy húzásra megitta, mintha csak vizet ivott volna, észre se vette, csak egy picit marta meg a nyelvét az ital, egyébként semmit nem érzett. A világ ugyan kóválygott egy kicsit, de azt el viselte. De az orrába tóduló érdekes illat az már tömény volt és két forrása is volt ennek az illatnak. Egy vörös üstök és egy fekete. Homályosan észlelte hogy többen is vannak a szobában de nem izgatta.
-Akkor asszem mi megyünk. – állt fel Yomicsika.
-De mért? Most kezd érdekes lenni! – ellenkezett Ikkaku.
-Mert holnap Kenpacsi kapitány nem nézi jó szemmel, ha tátott szájjal bámulsz mindenre. – morogta a szépfiú és felnyalábolta társát.
-Matsumoto szerintem húzz el, mert a kapitányod hamarosan robban. – azzal kivonult, hóna alatt a még mindig ellenkező Ikkakuval.
-Kapitány? – lépet közelebb az elvarázsolt fiúhoz Rangiku – Jól van?
-Munka kerülő. – közölte mikor felködlött előtte a vörös haj és a hatalmas kebel méret – csak a külsőddel foglalkozol, ahelyett hogy a munkádat végeznéd! Nézd meg Nanao hadnagyot ö legalább okos és szép! – azzal elfordult tőle és kibámult az ablakon. Valami fel sejlett benne egy elfeledett álomból, de nem zavartatta magát. Renji felé fordult.
-Abarai, gyere ide! – közölte hidegen. Renji ugyan nem ivott anyit hogy ne engedelmeskedjen, de azért ezek a hideg szavak neki is fájtak.
-Igenis. - kicsit kótyagosan odakóválygott az asztal túloldalára, és leült. Ezalatt Hitsugaya elpakolta maradék papírjait egy fiókba és felrakott egy üveg sakét az asztalára. Rangiku a kanapéról figyelte az eseményeket.
-Hisagi! – fordult a hadnagy felé és mikor az ránézet, lesmárolta durván, még a foguk is össze koccant.
-Kapitány, maga kezdő. – suttogta Renji.
-Mit beszélsz Abarai? – vetette oda és őt is magához rántotta, majd az ölébe tenyerelt, amitől a hadnagy felszisszent, de inkább a vágytól, mint a fájdalomtól.
-Kezdő, mi? – horkant fel, majd magához rántotta Hisagit – Én vagyok kezdő? – azzal beletúrt a fekete tincsekbe és megcsókolta a döbbent hadnagyot. Eközben keze továbbra is Renjit kényeztették. Hisagit elragadta a hév és a csók. Maga alá rántotta a kapitányt.
-Még nem látott mindent.
-Ehhez még túl józan vagyok! – figyelmeztette Hitsugaya.
-Ezen segíthetünk. – szólt közbe Renji, azzal kinyitotta a sakét és önteni kezdte a fekvő kapitány szájába. Az felköhögött tőle de lenyelte, amit tudott. Jött a jóleső szédülés és a mozdulatok könnyedsége. És már a világ sem fájt annyira.
Matsumoto döbbenten figyelte a jelenetet és végül Hisagi pillantott rá először, mikor már a kapitány combjait markolta, hogy bejusson közéjük.
-Menj el! - kérte felhős hangon.
Matsumotonak se kellet kétszer mondani, rossz álomnak hitte az egészet, de csak az első sarokig jutott, mikor is kiadta magából minden addig elfogyasztott alkoholt.
Miután az utlosó zavaró tényező is lelépet, birtokba vették a kapitányt.
Ugyan ö kezdeményezett, még is ö került alulra. De csak pár percig míg el kezdték kihámozni, akkor fellázadt és lelökte magáról Hisagit. Igen nagyon sok erő van ebben a kis testbe zárva. És Hitsugaya össze szedte a maradék erejét amit még nem bénított le az alkohol, lerázta magáról Renji kezeit és Hisagi súlyát. Össze húzta kibomlott gijét. Meg ragadta a legközelebbi alakot, Hisagit, és lenyomta a földre. Az ölébe ült és ringatni kezdte csípőjét.
Közben megragadta Renji rendetlen öltözetét és magához húzta, először csókolta, majd ujjaival kioldotta a bonyolult csomót. Végül egy rántással lehúzta az összes ruháját.
Hisagi nyögött és megragadta a törékeny testet.
-NE kínozzon. – suttogta – Vagy adja meg magát, vagy ne kínozzon tovább! – nyöget és még mélyebbre húzta magára Hitsugayat. A kapitány érezte a másik izgalmát. Elengedte Renjit és kibontotta az alatta lévő ruháját. De csak annyira hogy a követelődző szerve kijusson a ruha fogságából. Renji eközben lerángatta róla a hakamát és kutatott újra a szája után, de nem kapta meg.
Hitsugaya döbbenten konstalálta, menyire kívánja mindkét testet.
Végül megadta magát Hisaginak és befogadta testébe, bár eleinte fájt, de ezt Renji öle csillapította, ugyanis az is követelődzött és megkapta. Ugyan nem teljesen azt amit akart, de hasonlót. A kapitány szájába vette a hatalmas tagot és kényeztette először, csak incselkedett a nyelvével aztán fokozatosan ingerelte tovább bár többször megállt, amint testét érték a kellemes borzongások. Hisagi által. Shuhei nem restelkedett kényeztetni a kis testet, valamint annak szintén követelődző részét.
Renji hangosan sóhajtozott, de nem ért el a csúcsra, előbb kapta ki Hisagi öléből a kapitányt és rántotta saját magára hogy Hitsugaya teste adjon enyhet fájó izgalmának. És meg kapta amint a kis test befogadta az izgalom tetőfokára hágott és elélvezett a kapitánnyal együtt. De Hisagi nem hagyta magát a még pihegő Toushirot elhúzta Renji válláról, és a saját ölére húzta hogy folytassa, amit alig pár pillanattal előtte abba hagytak. A csípőt már ő mozgatta, mert Hitsugaya az előző aktusban kimerült, de teste még kívánta az izgalmakat. Shuhei közben maguk közé csusztatta a kezét és megragadta a kis, meredező vesszejét és azzal is fokozta az élvezetett. Hitsugaya felnyögött és elélvezett, magával rántva Hisagit.
Lihegve dőlt el a padlón. Shuhei még kihúzódott belőle, azt érezte, aztán jött a tudatlanság. Teljes öntudatlanság.
-Na most mit csináljunk vele? – szuszogta Renji.
-Tegyük rendbe. Fürdessük meg és hagyjuk aludni – ajánlotta Hisagi és óvatosan a ruhái után nyúlt.
Pár percen belül, már mind ketten tisztán ültek egy dézsa mellet, amiben a kapitány ázott. óvatosan ledörgölték róla az izzadtságot és az egyéb nedveket.
-Egyébként, honnan szedted azt a főzetet?
-Egy ismerőstől. – titokzatoskodott Hisagi.
-De mégis honnan a manóból? És biztos hogy nem okozol kárt benne?
-Igazság szerint álomként emlékszik az egészre.
-De a testén maradtak látható nyomok.
-Én is észre vettem. Már csak az a kérdés, Matsumotót hogy hallgattassuk el?
-Azt még nem tudom… talán rengeteg sakéval?
-Majd holnap kiderül. Na vigyük a kapitányt a szobájába.